A moiré-jelenségről

Az Optikai magazin cikke szerint:

A moiré-jelenséggel szinte naponta találkozhatunk. Mindenki megfigyelte már, hogy ha a finom szövésű függöny két rétege egymásra vagy egymáshoz közel kerül, akkor egy, annak struktúrájánál sokkal durvább csíkrendszer alakul ki, ami a rétegek kismértékű elmozdulására nagy alak- és helyváltozással válaszol. Ez a moiré-jelenség. A szó francia eredetű: habos vagy lángmintát jelent. Leírásával már a tizenkilencedik században is foglalkoztak a fizikusok. Lord Rayleigh egész precíz tudományos leírást adott róla egy 1874-ben megjelent művében, mely a diffrakciós rácsok elméletéről és készítésének kérdéseiről szólt. Megállapította, hogy ha két rácsot – amelyek hosszegységenként ugyanannyi csíkot tartalmaznak – kis szögeltéréssel fedésbe hozunk, akkor párhuzamos csíkrendszer jelenik meg, amelyben a csíkrendszer irányvonala felezi a két rács által bezárt külső szöget, és a keletkező csíkok távolsága az eredeti rácsok szögétől függ. Ő volt az első, aki javasolta, hogy a jelenséget használják méréstechnikai célokra. A csillagászati távcsövek tükreinek ellenőrzésére alkalmazott módszere kidolgozása során Foucalt a rácsok alkalmazására épülő módszert is vizsgálta, azonban a róla elnevezett késélpróbánál kevésbé érzékenynek minősítette, így részletesebb kidolgozását nem végezte el. 1925-ben Vasco Ronchi, a híres olasz optikus ismét elővette Foucalt ötletét, lencsék és tükrök optikai vizsgálata céljából. Kísérletében a pontszerű fényforrás és a vizsgált felület közé helyezett optikai rácson keresztül szemlélte a megvilágított felületet.

Azon moiré-csíkok voltak láthatók, melyekben a vizsgált optikai elemek és rendszerek hibái látható és azonosítható módon jelentek meg. A múlt század utolsó harmadáig számtalan mérési elrendezésre tettek javaslatot, a módszer igazi elterjedésének azonban a nagy teljesítményű számítógépes kép- és adatfeldolgozás megjelenése adott döntő lökést. Ebben az időben indult fejlődésnek a moiré-topográfia, elsősorban Takasaki munkásságának köszönhetően, aki a jelenség topológiai szemléletét alapozta meg. A moiré-technika fejlődésére az optikai méréstechnikán túl számos más tudományterület is megtermékenyítőleg hatott, ennek révén vált jelentős számban megoldhatóvá sok – korábban csak nehezen és körülményesen kivitelezhető – méréstechnikai feladat. Természetesen az sem lebecsülendő, hogy az e területen folyó kutatások más tudományterületek fejlődésére is ösztönzőleg hatottak, mint például az alakfelismerés, a digitális képfeldolgozás vagy éppen a mesterséges intelligencia algoritmusainak alkalmazása.