A KÖR

A négy alapvető geometrikus szimbólum egyike, a középpont, a kereszt és a négyzet mellett. Szimbolikája érintkezik a többi körkörös alakzattal (gömb, gyűrű, kerék, kígyó). Mivel önmagába visszatérő jel, az egység, az abszolútum és az eredeti tökéletesség jelképe (egy). A teljesség, az egész szimbóluma; mint végtelen vonal egyszerre az idő és a végtelenség, az örök és az Egy. Az örök visszatérés, a ciklikus világszemlélet kifejezője. A kör mindig az isteni, az égi, a szellemi tartalom, szemben a négyzettel, amely az emberi, a földi és a testi jelképe. Mint napkorong, a napistenek attribútuma, szoláris és maszkulin princípium; mint lélek vagy psziché, a lunáris, anyai elv megtestesítője (Hold, Nap). • A prehisztorikus sírköveken a koncentrikus körök a halál vizein való elsüllyedést, ill. a belőlük való kiemelkedést: a halált és az újjászületést is jelenthetik. • Egyiptomban az örökkévalóság szimbóluma; egy gyűrűvé csomózott zsineg hordozta ezt a jelentést. Szoláris jel; a napkorongot egy szárnyas kör reprezentálja. Ez Ré, a felkelő Nap és a feltámadás. • Ugyanez a motívum a mezopotámiai és a perzsa kultúrában is megtalálható. Nemcsak a napisten, hanem az uralkodó hatalmi szimbóluma is: A király Innin ágyán c. sumer eposzban ezt olvashatjuk: „add meg neki a népet kormányzó pálcát, s botot és a karikát” (11–12). A Hammurápi-sztélén szintén hatalmi jelképként látható a karika a jogar mellett (Párizs, Louvre). A kör az idő fogalmával is összekapcsolódik: magában foglalja és mérhetővé teszi. A babilóniaiak a kör formát időmérésre használták. A perszepoliszi palota egyik domborművén szárnyas napkorongból emelkedik ki Ahura Mazda, aki kezében karikát, a kozmikus hatalom jelét tartja (szárny). • A Távol-Keleten az ég jele; Kínában az eget egy jádekorong szimbolizálta, amelynek közepén a lyuk a kozmikus középnek felel meg (jádekő). A kör a mozdulatlan Föld fölött lebegő és keringő mennyekre utal (pl. a pekingi Ég Temploma kör alaprajzú). Körbe zárt négyzettel ábrázolták a menny és a föld, a jin és jang egységét és a tökéletes embert. A taoista filozófiában a középponttal ábrázolt kör a legfőbb törvény, a tao jelképe. • A buddhizmusban a koncentrikus körök a megvilágosodás lépcsőfokait jelzik. A kör az időtlen, örök nirvána szimbóluma. A zen festészetben az üres vagy egészen fekete kör a tér egységét és tökéletességét fejezi ki. A buddhista mandalák szintén a kör jelentéseihez kapcsolódnak: a kozmosz és az isteni erők viszonyát jelképezik. • A hinduizmusban és a buddhizmusban a lótusz szimbolikájához kapcsolódik, valamint a mandala és jantra egyik geometriai alapeleme. Az ősóceánon a lótusz kör alakú virágán foglal helyet Brahmá, a teremtés előtt onnan tekint a tér négy irányába. A vízen lebegő lótusz, ill. a kör és a körbe rajzolt kereszt motívuma együtt fejezi ki az univerzális teljességet. Indiában a létezés köre mindent a jelenségek világába zár. Síva istent lángokból formált kör övezi, amely a pusztítás és a teremtés jelképe (tánc). A szanszára a létezés körforgása. • A görögök számára a végtelen, ciklikus és univerzális idő képzetéhez kapcsolódik, amelyet Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó jelenít meg. A kör fogalma az ég szférájához tartozik; a tizenkét tagú panteonokban az istenek kört alkotnak. • A római mondák szerint Róma alapításakor Romulus (Romulus és Remus) a szakrális épületek alaprajzát követve kör alakú gödröt ásatott; e köré építették a városfalakat (város). Etruszk építőmesterek tanácsára tett így, akiknél a kerek formának már régi hagyománya volt: az isteni rend alatt álló világot jelképezte. Rómában a két főútvonal középen keresztezte egymást, így a város alaprajza kiadta a körbe foglalt keresztalakzatot. A főútvonalak végpontjait összekötve megkapjuk a négyzetet, amely miatt Rómát urbs quadratának nevezték. Platón Atlantisz városát koncentrikus föld- és vízgyűrűk rendszeréből állónak írja le. • A nomád népek körsátra (pl. az indián sátrak, a tipik, a mongol jurták alaprajzának kör formája) és kör alakú tábora az örök mozgást szimbolizálja, szemben a letelepedett népek négyzetes alaprajzú házaival és telkeivel (sátor). • A keltáknál a kör mágikus, védelmi funkciója kerül előtérbe. A kör áthághatatlan korlát, véd a rossz szellemektől. Szertartások alatt a főpap vagy a varázsló köré rajzolják, s átlépése tilos. A harcosok ütközet előtt kört rajzoltak testük köré, amely a sérthetetlenséget jelezte. A kör alakú amulettnek, valamint az övnek és a gyűrűnek szintén apotropaikus szerepet tulajdonítottak, csakúgy, mint az antik harcosok a karkötőnek (gyűrű, öv). Az Arthur-mondakörben a lovagok a Kerekasztal köré gyűlnek, amely a szakrális és szoláris középpont jelentését hordozza. A misztikus középpont a rGrál, s az asztalt körülvevő tizenkét lovag az állatöv jegyeinek felel meg. • A keresztény ikonográfiában az örökkévalóság, a három egymásba fonódó, összeforrott kör pedig a Szentháromság jelképe, kifejezve az Atya, a Fiú és a Szentlélek felbonthatatlan egységét. A szentek és a Jézus feje körül lévő glória szintén a kör egyik, a fény jelentéseivel kiegészülő változata (dicsfény/glória). A kettős kör, mint tudás és szeretet, Krisztus kettős természetét is szimbolizálja (Kettős dicsfényben trónoló Krisztus Pantokrator, XII. sz., Barcelona, Museo de Arte de Cataluna). A gótikus üvegablak-művészet jellegzetes típusa, a rózsaablak szintén a kör formát követi (pl. a chartres-i Notre-Dame-katedrális északi hajójának üvegablaka). Az európai középkor világképének meghatározó rendezőelve a körkörösség, amely szerint a világtengely mentén koncentrikus körökként helyezkednek el a kozmikus szférák.

A keresztény liturgia körmenete – az archaikus mágikus célzatú körbefoglalás örökségeként – a szentség apotropaikus ereje által a gonosz erők kizárását célozza a közösség világából. • Az asztrológiában az ég jelképeként kifejezi annak teremtő aktivitását, a különböző szférák mozgását, szerkezetét, a Nap-ciklusokat és az állatövi jegyeket, amelyeket koncentrikus körökkel ábrázolnak. A Nap jele a középponttal rendelkező kör.

Három koncentrikus kör szimbolizálja a múltat, a jelent és a jövőt, a föld, a levegő és a víz három szféráját, a Menny, a Föld és a Pokol világát, a Hold három fázisát, a felkelő, a delelő és a lemenő Napot, vagyis az ellentétek harmóniájának dinamizmusát. A szöveg három jelentését: a szó szerintit, az allegorikust és a misztikust szintén három koncentrikus kör jelöli. Iker körök a férfi és a nő, a tudás és a szeretet jelképei. A kör kombinálódhat a másik három geometriai alapszimbólummal. Középponttal még hangsúlyozottabban fejezi ki a ciklikus tökéletesség eszméjét. • Az alkímiában az arany, a rózsakereszteseknél a császári hatalom jelképe. • A misztikus gondolkodók a középpont és a kör viszonyát Istennek és teremtményeinek a kapcsolatára vonatkoztatják. A középpont a teremtő erő, amely csak környezetével együtt adja meg jelentését. A platonikus és neoplatonikus filozófusok szerint a kör, ill. a gömb a legtökéletesebb forma; Isten is kör alakú (deus est circulus).

A kör Isten monogramja: az ő határtalanságát, örökkévalóságát és tökéletességét szimbolizálja. A keresztet magába záró kör a Paradicsom négy folyóját jelképezi, amelyek a középpontból, az Élet fájától erednek, és a négy égtáj felé haladnak. Kör négyzettel a menny és a föld, amelyek egymást feltételezik, egymás kiegészítői. A kör négyszögesítése, vagyis a szférikus menny átvitele a föld szögletes formájába a menny lehozatalát jelenti a földre, egy szent épület terébe. Ez egyben a négy elem egyesítése, visszatérés az eredendő egyszerűségbe. A quadratura circuli (a kör négyszögesítése) a teljesség és az ellentétek egységének szimbóluma. Ennek ellentéte a négyzetből a körbe való átmenet, amely a térbeli, földi szilárdságból a feloldódásba, a földről az égbe való átmenet jelképe. • A Kabbalában a négyzetben lévő kör az anyagba zárt isteni tűz szimbóluma. • Az iszlámban a kör, mivel minden forma közül a legtökéletesebb, az abszolútum jele. • A jungi pszichológiában a lélek és az ősvaló jelképe, az élet teljessége. • Az olimpiai játékok öt karikája az öt földrészt jelképezi.  forrás